Dr. Szabóné Bodó Orsolya honlapja
A manuális terápia nem összekeverendő a gyógymasszázzsal, a reflexterápiákkal. Gyakran a természetes gyógymódoknak ezt az ágát a paramedicinához, illetve az alternatív medicina valamely ágához sorolják, holott inkább a hagyományos, ún. nyugati orvosláshoz áll közel, mivel hatásmechanizmusa hagyományos orvostudomány ismeretanyagon alapul. A manuális medicina – mint gyógymód – a mozgás szervrendszerének visszafordítható működési zavaraival foglalkozik, kézzel végzett technikákat alkalmaz a gerinc és perifériás ízületek elváltozásainak diagnosztikájára és kezelésére. A manuális medicina két részből áll, a manuális diagnosztikából és a manuális terápiából. Az 1997-es egészségügyi törvény a manuális medicinát azon természetgyógyászati tevékenységek közé sorolta, amelyet csak gyógytornászok, (a gerincmanipulációk kivételével) és csak orvosok alkalmazhatnak. A manuális gyógymódnál a kezelés menetét és a kezelési technikát az aktuális tüneti diagnózis határozza meg, a diagnosztikánál pedig igen nagy jelentősége van a mozgásszervi funkcióanalízisnek.
A manuális terápia az ízületi működés helyreállítására irányuló műfogások rendszere, amelynek során a kezelő mechanikus energiát alkalmaz. A módszer korrekt alkalmazásánál sok esetben nem lehet eltekinteni, a képalkotó eljárások azon részeinek alkalmazásától, amelyek a manuálterápia szemszögéből fontosak.
E terápia ellenjavallot többek között: tumoros betegeknél, traumás eltéréseknél, gyulladásos folyamatokban, oszteoporózisban szenvedőknél, vérzékenyeknél, agyi és érbetegségekben szenvedőknél vagy nem kooperábilis egyéneknél.
Az első manuálterápiás kezelés után 6-12 órával fájdalmat, izomlázszerűséget érezhet a kezelt beteg. Ennek oka gyakran a kezelés közbeni ellazuás hiánya, amelynek néhány napon belül meg kel szűnnie.
A műfogások helytelen alkalmazásából igen súlyos szövődmények származhatnak, ezért csak jól képzett manuálterápiás szakemberhez forduljon!
forrás: www.manualismedicina.hu
A manuális terápia nem összekeverendő a gyógymasszázzsal, a reflexterápiákkal. Gyakran a természetes gyógymódoknak ezt az ágát a paramedicinához, illetve az alternatív medicina valamely ágához sorolják, holott inkább a hagyományos, ún. nyugati orvosláshoz áll közel, mivel hatásmechanizmusa hagyományos orvostudomány ismeretanyagon alapul. A manuális medicina – mint gyógymód – a mozgás szervrendszerének visszafordítható működési zavaraival foglalkozik, kézzel végzett technikákat alkalmaz a gerinc és perifériás ízületek elváltozásainak diagnosztikájára és kezelésére. A manuális medicina két részből áll, a manuális diagnosztikából és a manuális terápiából. Az 1997-es egészségügyi törvény a manuális medicinát azon természetgyógyászati tevékenységek közé sorolta, amelyet csak gyógytornászok, (a gerincmanipulációk kivételével) és csak orvosok alkalmazhatnak. A manuális gyógymódnál a kezelés menetét és a kezelési technikát az aktuális tüneti diagnózis határozza meg, a diagnosztikánál pedig igen nagy jelentősége van a mozgásszervi funkcióanalízisnek.
A manuális terápia az ízületi működés helyreállítására irányuló műfogások rendszere, amelynek során a kezelő mechanikus energiát alkalmaz. A módszer korrekt alkalmazásánál sok esetben nem lehet eltekinteni, a képalkotó eljárások azon részeinek alkalmazásától, amelyek a manuálterápia szemszögéből fontosak.
E terápia ellenjavallot többek között: tumoros betegeknél, traumás eltéréseknél, gyulladásos folyamatokban, oszteoporózisban szenvedőknél, vérzékenyeknél, agyi és érbetegségekben szenvedőknél vagy nem kooperábilis egyéneknél.
Az első manuálterápiás kezelés után 6-12 órával fájdalmat, izomlázszerűséget érezhet a kezelt beteg. Ennek oka gyakran a kezelés közbeni ellazuás hiánya, amelynek néhány napon belül meg kel szűnnie.
A műfogások helytelen alkalmazásából igen súlyos szövődmények származhatnak, ezért csak jól képzett manuálterápiás szakemberhez forduljon!
forrás: www.manualismedicina.hu
A modern manuális medicina alapját a csontkovács mesterség, az oszteopátia és a kiropraktika alkotja. A műfogások tanát, vagyis a manuális terápiát, az orvosok jelentősen továbbfejlesztették és tudományos alapokra helyezték. Így alakult ki a diagnosztikus és terápiás módszereket egyaránt tartalmazó manuális medicina. A támasztó-mozgatórendszer reverzibilis működészavarainak élettanával, kórélettanával, diagnosztikájával és terápiájával foglalkozik.
A tartó- és mozgatórendszer működészavarait az izületek csökkent vagy meg-növekedett mozgékonysága jelzi. A manuális medicinát az izületek csökkent mozgékonysága esetén használjuk, amelyhez az izmok merevsége, fájdalmassága társul.
A manuális terápia nem “csontrakás és reccsentés”. Differenciált technikák egész arzenálját használja, amelyet különböző indikációk alapján alkalmaz nagyon részletes diagnosztikus vizsgálat után. Nagy hangsúlyt fektet a képalkotó eljárásokra, mint például a röntgen, CT, MR.
A kezelés célja, hogy feloldja a blokkolódást és visszaállítsa az ízület normális mozgathatóságát. Ettől a beteg fájdalma, mozgáskorlátozottsága oldódik, általános közérzete, hangulata jelentősen javul.
Első alkalommal a vizsgálat és kezelés 1,5-2 órát is tarthat és rendszerint tart is, mert a terapeuta a gerincet csigolyáról csigolyára vizsgálja át minden mozgásirányban. Kérjük első jelentkezéskor hozza magával eddig készült leleteit, röntgen felvételeit, CT vagy MRI leletét (ha van).
Manuálterápiával gyógyítható problémák:
• Hát, derék, nyak, váll, könyök, végtag fájdalmak;
• Izom eredetű mozgáskorlátozottság;
• Kéz-, lábzsibbadás;
• Ideggyógyász által kivizsgált fejfájás;
• Kezdődő gerincsérv, vagy műtét utáni utókezelés
A metódus fontos pillére az önterápiára való megtanítás, így a beteg néhány alkalom után függetleníteni tudja magát a terapeutától.
A manuálterápia alkalmazása ellenjavallt többek között: tumoros betegeknél, traumás eltéréseknél, gyulladásos folyamatokkor, oszteoporózisban szenvedőknél, vérzékenyeknél, agyi és érbetegségekben szenvedőknél. A manipulációkat tilos folyamatosan vagy kúraszerűen alkalmazni, egyazon ízületet két héten belül újra kezelni. Nem javasolt a havi rendszerességű, ún. preventív kezelés sem.
A műfogások helytelen alkalmazásából igen súlyos szövődmények származhatnak, ezért csak jól képzett manuálterápiás szakemberhez forduljunk!
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
A modern manuális medicina alapját a csontkovács mesterség, az oszteopátia és a kiropraktika alkotja. A műfogások tanát, vagyis a manuális terápiát, az orvosok jelentősen továbbfejlesztették és tudományos alapokra helyezték. Így alakult ki a diagnosztikus és terápiás módszereket egyaránt tartalmazó manuális medicina. A támasztó-mozgatórendszer reverzibilis működészavarainak élettanával, kórélettanával, diagnosztikájával és terápiájával foglalkozik.
A tartó- és mozgatórendszer működészavarait az izületek csökkent vagy meg-növekedett mozgékonysága jelzi. A manuális medicinát az izületek csökkent mozgékonysága esetén használjuk, amelyhez az izmok merevsége, fájdalmassága társul.
A manuális terápia nem “csontrakás és reccsentés”. Differenciált technikák egész arzenálját használja, amelyet különböző indikációk alapján alkalmaz nagyon részletes diagnosztikus vizsgálat után. Nagy hangsúlyt fektet a képalkotó eljárásokra, mint például a röntgen, CT, MR.
A kezelés célja, hogy feloldja a blokkolódást és visszaállítsa az ízület normális mozgathatóságát. Ettől a beteg fájdalma, mozgáskorlátozottsága oldódik, általános közérzete, hangulata jelentősen javul.
Első alkalommal a vizsgálat és kezelés 1,5-2 órát is tarthat és rendszerint tart is, mert a terapeuta a gerincet csigolyáról csigolyára vizsgálja át minden mozgásirányban. Kérjük első jelentkezéskor hozza magával eddig készült leleteit, röntgen felvételeit, CT vagy MRI leletét (ha van).
Manuálterápiával gyógyítható problémák:
• Hát, derék, nyak, váll, könyök, végtag fájdalmak;
• Izom eredetű mozgáskorlátozottság;
• Kéz-, lábzsibbadás;
• Ideggyógyász által kivizsgált fejfájás;
• Kezdődő gerincsérv, vagy műtét utáni utókezelés
A metódus fontos pillére az önterápiára való megtanítás, így a beteg néhány alkalom után függetleníteni tudja magát a terapeutától.
A manuálterápia alkalmazása ellenjavallt többek között: tumoros betegeknél, traumás eltéréseknél, gyulladásos folyamatokkor, oszteoporózisban szenvedőknél, vérzékenyeknél, agyi és érbetegségekben szenvedőknél. A manipulációkat tilos folyamatosan vagy kúraszerűen alkalmazni, egyazon ízületet két héten belül újra kezelni. Nem javasolt a havi rendszerességű, ún. preventív kezelés sem.
A műfogások helytelen alkalmazásából igen súlyos szövődmények származhatnak, ezért csak jól képzett manuálterápiás szakemberhez forduljunk!
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
A mai emberek egyre kevesebbet foglalkoznak egészségükkel, pedig korunk talán egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy megtanítsuk mindenkinek, hogy az egészséges életmód (táplálkozás, mozgás, káros szenvedélyek elhagyása) mennyivel kellemesebbé teheti életünket. Az élet túl rövid ahhoz, hogy betegesen éljük le!
Már a betegség megjelenése előtt, vagy annak kezdetekor szánjon időt egészségének védelmére! A gyógytorna, a fizioterápia legjelentősebb részét képezi. A fizioterápián belül a mechanoterápiák közé tartozik, tehát a mechanikai energiát használja fel gyógyító erőként. A gyógytorna jelentősége és az emberi szervezetre gyakorolt kedvező hatása a mai napig nem épült be az köztudatba. A gyógytorna nem csak műtétek utáni rehabilitációk esetében alkalmazható, hiszen sok betegség kezelhető vagy meg is előzhető vele.
• Egyéni gyógytorna alkalmazásával lehetőség van a beteg személyre szabott gyógytorna szerinti diagnosztikájára és terápiájára, valamint a gyakorlatsor kidolgozására is. Egyéni gyógytorna esetében a beteg állapotától függően 30-60 perces kezelés keretében történik a foglalkozás
• A csoportos gyógytorna célja legtöbbször a prevenció, de bizonyos megbetegedések hatékonyan kezelhetők is ilyen módon, bár a hatékonyság foka megkérdőjelezhető.
A gyógytorna célja, hogy speciális gyakorlatokat alkalmazva előbb a megbetegedett testrész funkcióját helyre állítsa, majd ez által javítsa a beteg teljes kondícióját, testtudatát, koordinációját, egyensúlyát.
A gyógytorna gyakorlatok lehetnek
• aktívak: ilyenkor a beteg maga végzi a mozdulatsort; Aktív gyakorlatok során használunk izomerősítő és nyújtó gyakorlatokat, koordináció, egyensúly- és tartásjavító gyakorlatokat. Eszközök széles tárházából választhatunk: labda, bot, szalag, stb.
• vezetett aktív: ilyenkor a beteg és a terapeuta együtt dolgozik;
• passzívak: amikor a gyógytornász vagy mozgatógép segítségével jön létre a kívánt mozdulat, a beteg ilyenkor csak pihenteti az adott testrészt
A gyógytornász által otthonra adott feladatokat lehetőleg minden nap, vagy naponta 2x kell elvégezni, melyet a kezelés végén a terapeuta megmutat, elmagyaráz és betanítja a helyes elvégzését.
A gyógytornát más kezeléssel helyettesíteni nem lehet!
Hatása akár már egy alkalom után is érezhető!
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
A mai emberek egyre kevesebbet foglalkoznak egészségükkel, pedig korunk talán egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy megtanítsuk mindenkinek, hogy az egészséges életmód (táplálkozás, mozgás, káros szenvedélyek elhagyása) mennyivel kellemesebbé teheti életünket. Az élet túl rövid ahhoz, hogy betegesen éljük le!
Már a betegség megjelenése előtt, vagy annak kezdetekor szánjon időt egészségének védelmére! A gyógytorna, a fizioterápia legjelentősebb részét képezi. A fizioterápián belül a mechanoterápiák közé tartozik, tehát a mechanikai energiát használja fel gyógyító erőként. A gyógytorna jelentősége és az emberi szervezetre gyakorolt kedvező hatása a mai napig nem épült be az köztudatba. A gyógytorna nem csak műtétek utáni rehabilitációk esetében alkalmazható, hiszen sok betegség kezelhető vagy meg is előzhető vele.
• Egyéni gyógytorna alkalmazásával lehetőség van a beteg személyre szabott gyógytorna szerinti diagnosztikájára és terápiájára, valamint a gyakorlatsor kidolgozására is. Egyéni gyógytorna esetében a beteg állapotától függően 30-60 perces kezelés keretében történik a foglalkozás
• A csoportos gyógytorna célja legtöbbször a prevenció, de bizonyos megbetegedések hatékonyan kezelhetők is ilyen módon, bár a hatékonyság foka megkérdőjelezhető.
A gyógytorna célja, hogy speciális gyakorlatokat alkalmazva előbb a megbetegedett testrész funkcióját helyre állítsa, majd ez által javítsa a beteg teljes kondícióját, testtudatát, koordinációját, egyensúlyát.
A gyógytorna gyakorlatok lehetnek
• aktívak: ilyenkor a beteg maga végzi a mozdulatsort; Aktív gyakorlatok során használunk izomerősítő és nyújtó gyakorlatokat, koordináció, egyensúly- és tartásjavító gyakorlatokat. Eszközök széles tárházából választhatunk: labda, bot, szalag, stb.
• vezetett aktív: ilyenkor a beteg és a terapeuta együtt dolgozik;
• passzívak: amikor a gyógytornász vagy mozgatógép segítségével jön létre a kívánt mozdulat, a beteg ilyenkor csak pihenteti az adott testrészt
A gyógytornász által otthonra adott feladatokat lehetőleg minden nap, vagy naponta 2x kell elvégezni, melyet a kezelés végén a terapeuta megmutat, elmagyaráz és betanítja a helyes elvégzését.
A gyógytornát más kezeléssel helyettesíteni nem lehet!
Hatása akár már egy alkalom után is érezhető!
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
Bokaszalag – szakadás
A bokaízületi szalagok szakadása gyakorta alakul ki sportsérülések kapcsán. Nemritkán elég egy apró, rossz mozdulat hogy a szalag megsérüljön. Különösen a külső bokaszalag sérülése gyakori. A külső boka területén három különböző szalagot találunk, amelyek az ízületi stabilitásért felelnek. Sérülések esetén gyakori az elülső és a középső szalag érintettsége. A hátsó szalag az anatómiai helyzeténél fogva kevésbé veszélyeztetett.
Futballsérülések esetén legtöbbször a fejelés utáni landolásnál, bokaficam fellépte miatt jön létre a sérülés. Ebben az esetben a védtelen bokaízületre nagy sebességgel való visszaérkezés túllépi az úgynevezett kritikus “billenési határt” és az izomzat nem tudja időben követni a mozdulatot. Különösen veszélyeztetett helyzetet teremt egy csökkent reakcióképességű, fáradt, bemelegedett izomzat szintúgy, mint a rossz koordinációs képességű izmok. A sérüléskor a boka belső és külső oldalán erős fájdalom és duzzanat lép fel. A vizsgálat során tipikus nyomási fájdalom található a boka külső oldalán. Egy-két nap elteltével vérömleny jelenik meg. Komplett szakadásnál előfordul, hogy a fájdalom relatív gyorsan eltűnik, ami miatt gyakran alábecsülik a sérülést. A terápiát tekintve elmondhatjuk, hogy napjainkban, ellentétben a korábbi kezelési trenddel mindinkább a konzervatív (operáció nélkül) kezelések kerülnek előtérbe. Elsőként gipsszel, majd néhány nap elteltével speciális ortézissel (sín) látják el a sérültet. Bizonyos esetekben természetesen szóba jön az operációs megoldás.
Gyógytorna utókezelés nagy szerepet játszik a bokaízület stabilizálásában, amit a járó- és koordinációs tréningekkel, izomerősítéssel érhetünk el. Az ízület általában hét-nyolc hét elteltével az ízület sport szempontjából is újra teljesen terhelhető.
Térdízületi keresztszalag – szakadás
Az elülső, a hátsó keresztszalag, a térd oldalszalagjaival és a meniscusokkal együtt felelősek a térdízület stabilitásáért. A legfontosabb szerep az elülső térdszalagnak jut. Szakadására a normál járás megváltozása hívja fel elsőként a figyelmet, majd idővel krónikus térdízületi instabilitás léphet fel. A szalag anatómiai funkciója a combcsont, sípcsont felületén való hátracsúszásának megakadályozása. Szakadás esetén ez a funkció korlátozott, ami a meniscus, az ízületi porc és az ízületi tok túlterheléséhez, károsodásához vezethet. Emiatt lehetőség szerint az eredeti állapot gyors visszaállítására kell törekednünk.
Annak eldöntése, hogy a sérülést műtéti vagy konzervatív módon kezelik, egyénenként változó, több tényezőtől függ, mint az életkor, a fizikai aktivitás, a munka, esetleges kísérő sérülések (meniscus). Az esetek túlnyomó többségében a beavatkozás athroscopia formájában történik. A leggyakoribb operációs technika az úgynevezett keresztszalag plasztika, ahol egy másik, saját ín egy részét ültetik be a szalag pótlására.
Az operáció utáni rehabilitáció 2-3 hetes intenzív gyógytornakezelés után egy további ambuláns rehabilitációs tornakezeléssel folytatódik. A gyógytorna kezelés fő célja az érintett térdízület koordinációs képességének, stabilitásának visszanyerése. Kiegészítő terápiaként elektromos kezelés, ultrahang, jegelés jöhet például szóba. Ezek segítségével a vérkeringést serkentjük, a fájdalmat csökkentjük.
Ülő munkát végzők általában egy hét elteltével visszanyerik munkaképességüket, nehéz fizikai munkát végzőknél ez az idő kb. 6 hétre tolódik. A sportokat tekintve azt mondhatjuk, hogy az úszás, kerékpározás, gyaloglás kb. 6 hét után végezhető, azok a sportok pedig amik stopmozdulatokkal és gyors irányváltoztatatással járnak, kb. 6 hétig kerülendők. Természetesen az egyéni eltéréseket mindig figyelembe kell vennünk. Általánosságban elmondható hogy amennyiben komplikációkkal nem kell számolnunk, három hónap szükséges a rehabilitációhoz.
Befagyott váll
Ha az embernek fáj valamely testrésze azonnal kímélni kezdi, megpróbálja minél kevesebbet mozgatni, gondolván, majd csak elmúlik magától is a baj. A legtöbb ember így van a vállízület fájdalmával is. Gyógytornászként csak javasolni tudom, hogy így ne tegyen! Ha nem tesz semmit a fájdalom ellen, mitől várja a javulást?
A vállízület nagyon szabad ízület, amelyet a lapocka és a felkarcsont alkot. A lapocka ízületi árkot alkotó külső része nagyon sekély, így a felkarcsont ízületi fejet alkotó felső része szinte minden irányba akadály nélkül tud elmozdulni. A vállízületben található egy járulékos porc elem, amely mélyíti az ízületi árkot. Az ízületet körülvevő ízületi tok nagyon laza, és még az erős szalagok sem határolják be a mozgást. Hogy a vállunk mégsem ficamodik ki minden alkalommal, amikor például a villamos fékez, az az ízületet körülvevő úgynevezett rotátor köpenynek köszönhető. Ez tulajdonképpen négy izomból áll, amely a lapockáról a felkarcsonthoz haladva minden irányból körbeveszi és stabilizálja az ízületet. Ezen túl még számos izom veszi körbe a vállízületet különböző rétegekben. A rétegek között folyadékkal telt bőnyéket találni, amelyek az elmozdulást teszik “olajozottá”.
A speciális anatómiai felépítésnek köszönhetően az ember szinte bármilyen irányú mozdulatra képes a karjával. Fájdalom hatására olyan tartást vesz fel, amelyben a legjobban kíméli az adott ízületet. A váll esetében enyhén felfelé, előrefelé húzzuk a vállunkat, így védve a külső behatásoktól, minimalizálva minden olyan irányú mozgást, amely esetleg fájdalmat provokál. Ezzel pár napig nem is lenne gond, csakhogy az esetek nagy részében nem pár napról van szó, így kialakul egy önmagát rontó kör: fáj a váll, ezért kímélni kell, a kímélet miatt beszűkül a mozgástartomány, amelyből kimozdítva a kart minden újabb mozgás fájdalmat fog okozni. Végeredményként olyan mozgásbeszűkülések alakulnak ki – baleset nélkül is -, hogy akár szokványos hétköznapi mozdulatok megtételére is képtelenné válik a beteg. Például magasabb fésülködni, mindennapi tisztálkodásban ellátni magát stb. Ha ez sokáig áll fenn, (hetek, hónapok) a mozgásbeszűkülés állandóvá válik – ezt nevezik befagyott vállnak.
Ennek megelőzése érdekében nagyon fontos kideríteni, miért is alakult ki az a fájdalom, amely miatt nehézkessé váltak a mozdulatok. Ha sérülés éri a vállat, meg kell vizsgálni, hogy mely anatómiai képlet sérült. Egyes elmozdulások röntgennel is láthatók, mint például egy vállficam, más esetekben olyan pici az elmozdulás vagy olyan képlet mozdul el, amely röntgennel nem érzékelhető. Érdemes ilyen esetekben egy manuálterapeutát felkeresni, aki “helyre” teszi a vállat. Ezt követi a funkciók helyreállítása speciális gyógytornával.
Sokszor azonban sérülés nélkül lép fel a fájdalom. Ilyenkor, ha nem múlik el pár napon belül, érdemes szakemberhez fordulni. Fájdalomcsillapítás és pár napos pihentetés után nagyon fontos a mozgásterápia megkezdése, mert a rövidülésre hajlamos képletek (izmok, szalagok) nagyon hamar veszítenek nyújthatóságukból, erejükből. Az ízületet körülvevő tok letapad és kialakul a befagyott váll szindróma. Ez a folyamat igen nehezen és csakfáradtságos munka árán fordítható vissza. Általában elmondható, hogy amennyi ideje fennáll a probléma, annak az időnek minimum a kétszerese szükséges a gyógyuláshoz.
Nagyon fontos a mozgásterápia során, hogy ne csak a vállat kezeljük, hanem az egész embert. A váll tornája mindig a helyes testtartás beállításával kezdődik. Ennek érdekében sokszor szükség lehet más izmok nyújtására és erősítésére is, mint például a nyakizmok, hátizmok, hasizmok. Az optimális tartást aztán annyira el kell sajátítani, hogy a mindennapok munkavégzése során már külön energiát ne igényeljen ennek figyelése. Mivel nem vagyunk egyformák, mindenkinek személyre szabottan kell meghatározni, hogy mit kell javítani a tartásán. Általánosságban azonban elmondható, hogy a helyes tartást úgy érhetjük el, ha az állat megpróbáljuk behúzni, a vállakat enyhén hátrahúzni, fejtetővel picit felfelé nyújtózni, miközben a hasunkat is enyhén behúzva tartjuk és a hátunk megközelítőleg egyenes. Ebben a helyzetben végezhetők a gyakorlatok.
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
Bokaszalag – szakadás
A bokaízületi szalagok szakadása gyakorta alakul ki sportsérülések kapcsán. Nemritkán elég egy apró, rossz mozdulat hogy a szalag megsérüljön. Különösen a külső bokaszalag sérülése gyakori. A külső boka területén három különböző szalagot találunk, amelyek az ízületi stabilitásért felelnek. Sérülések esetén gyakori az elülső és a középső szalag érintettsége. A hátsó szalag az anatómiai helyzeténél fogva kevésbé veszélyeztetett.
Futballsérülések esetén legtöbbször a fejelés utáni landolásnál, bokaficam fellépte miatt jön létre a sérülés. Ebben az esetben a védtelen bokaízületre nagy sebességgel való visszaérkezés túllépi az úgynevezett kritikus “billenési határt” és az izomzat nem tudja időben követni a mozdulatot. Különösen veszélyeztetett helyzetet teremt egy csökkent reakcióképességű, fáradt, bemelegedett izomzat szintúgy, mint a rossz koordinációs képességű izmok. A sérüléskor a boka belső és külső oldalán erős fájdalom és duzzanat lép fel. A vizsgálat során tipikus nyomási fájdalom található a boka külső oldalán. Egy-két nap elteltével vérömleny jelenik meg. Komplett szakadásnál előfordul, hogy a fájdalom relatív gyorsan eltűnik, ami miatt gyakran alábecsülik a sérülést. A terápiát tekintve elmondhatjuk, hogy napjainkban, ellentétben a korábbi kezelési trenddel mindinkább a konzervatív (operáció nélkül) kezelések kerülnek előtérbe. Elsőként gipsszel, majd néhány nap elteltével speciális ortézissel (sín) látják el a sérültet. Bizonyos esetekben természetesen szóba jön az operációs megoldás.
Gyógytorna utókezelés nagy szerepet játszik a bokaízület stabilizálásában, amit a járó- és koordinációs tréningekkel, izomerősítéssel érhetünk el. Az ízület általában hét-nyolc hét elteltével az ízület sport szempontjából is újra teljesen terhelhető.
Térdízületi keresztszalag – szakadás
Az elülső, a hátsó keresztszalag, a térd oldalszalagjaival és a meniscusokkal együtt felelősek a térdízület stabilitásáért. A legfontosabb szerep az elülső térdszalagnak jut. Szakadására a normál járás megváltozása hívja fel elsőként a figyelmet, majd idővel krónikus térdízületi instabilitás léphet fel. A szalag anatómiai funkciója a combcsont, sípcsont felületén való hátracsúszásának megakadályozása. Szakadás esetén ez a funkció korlátozott, ami a meniscus, az ízületi porc és az ízületi tok túlterheléséhez, károsodásához vezethet. Emiatt lehetőség szerint az eredeti állapot gyors visszaállítására kell törekednünk.
Annak eldöntése, hogy a sérülést műtéti vagy konzervatív módon kezelik, egyénenként változó, több tényezőtől függ, mint az életkor, a fizikai aktivitás, a munka, esetleges kísérő sérülések (meniscus). Az esetek túlnyomó többségében a beavatkozás athroscopia formájában történik. A leggyakoribb operációs technika az úgynevezett keresztszalag plasztika, ahol egy másik, saját ín egy részét ültetik be a szalag pótlására.
Az operáció utáni rehabilitáció 2-3 hetes intenzív gyógytornakezelés után egy további ambuláns rehabilitációs tornakezeléssel folytatódik. A gyógytorna kezelés fő célja az érintett térdízület koordinációs képességének, stabilitásának visszanyerése. Kiegészítő terápiaként elektromos kezelés, ultrahang, jegelés jöhet például szóba. Ezek segítségével a vérkeringést serkentjük, a fájdalmat csökkentjük.
Ülő munkát végzők általában egy hét elteltével visszanyerik munkaképességüket, nehéz fizikai munkát végzőknél ez az idő kb. 6 hétre tolódik. A sportokat tekintve azt mondhatjuk, hogy az úszás, kerékpározás, gyaloglás kb. 6 hét után végezhető, azok a sportok pedig amik stopmozdulatokkal és gyors irányváltoztatatással járnak, kb. 6 hétig kerülendők. Természetesen az egyéni eltéréseket mindig figyelembe kell vennünk. Általánosságban elmondható hogy amennyiben komplikációkkal nem kell számolnunk, három hónap szükséges a rehabilitációhoz.
Befagyott váll
Ha az embernek fáj valamely testrésze azonnal kímélni kezdi, megpróbálja minél kevesebbet mozgatni, gondolván, majd csak elmúlik magától is a baj. A legtöbb ember így van a vállízület fájdalmával is. Gyógytornászként csak javasolni tudom, hogy így ne tegyen! Ha nem tesz semmit a fájdalom ellen, mitől várja a javulást?
A vállízület nagyon szabad ízület, amelyet a lapocka és a felkarcsont alkot. A lapocka ízületi árkot alkotó külső része nagyon sekély, így a felkarcsont ízületi fejet alkotó felső része szinte minden irányba akadály nélkül tud elmozdulni. A vállízületben található egy járulékos porc elem, amely mélyíti az ízületi árkot. Az ízületet körülvevő ízületi tok nagyon laza, és még az erős szalagok sem határolják be a mozgást. Hogy a vállunk mégsem ficamodik ki minden alkalommal, amikor például a villamos fékez, az az ízületet körülvevő úgynevezett rotátor köpenynek köszönhető. Ez tulajdonképpen négy izomból áll, amely a lapockáról a felkarcsonthoz haladva minden irányból körbeveszi és stabilizálja az ízületet. Ezen túl még számos izom veszi körbe a vállízületet különböző rétegekben. A rétegek között folyadékkal telt bőnyéket találni, amelyek az elmozdulást teszik “olajozottá”.
A speciális anatómiai felépítésnek köszönhetően az ember szinte bármilyen irányú mozdulatra képes a karjával. Fájdalom hatására olyan tartást vesz fel, amelyben a legjobban kíméli az adott ízületet. A váll esetében enyhén felfelé, előrefelé húzzuk a vállunkat, így védve a külső behatásoktól, minimalizálva minden olyan irányú mozgást, amely esetleg fájdalmat provokál. Ezzel pár napig nem is lenne gond, csakhogy az esetek nagy részében nem pár napról van szó, így kialakul egy önmagát rontó kör: fáj a váll, ezért kímélni kell, a kímélet miatt beszűkül a mozgástartomány, amelyből kimozdítva a kart minden újabb mozgás fájdalmat fog okozni. Végeredményként olyan mozgásbeszűkülések alakulnak ki – baleset nélkül is -, hogy akár szokványos hétköznapi mozdulatok megtételére is képtelenné válik a beteg. Például magasabb fésülködni, mindennapi tisztálkodásban ellátni magát stb. Ha ez sokáig áll fenn, (hetek, hónapok) a mozgásbeszűkülés állandóvá válik – ezt nevezik befagyott vállnak.
Ennek megelőzése érdekében nagyon fontos kideríteni, miért is alakult ki az a fájdalom, amely miatt nehézkessé váltak a mozdulatok. Ha sérülés éri a vállat, meg kell vizsgálni, hogy mely anatómiai képlet sérült. Egyes elmozdulások röntgennel is láthatók, mint például egy vállficam, más esetekben olyan pici az elmozdulás vagy olyan képlet mozdul el, amely röntgennel nem érzékelhető. Érdemes ilyen esetekben egy manuálterapeutát felkeresni, aki “helyre” teszi a vállat. Ezt követi a funkciók helyreállítása speciális gyógytornával.
Sokszor azonban sérülés nélkül lép fel a fájdalom. Ilyenkor, ha nem múlik el pár napon belül, érdemes szakemberhez fordulni. Fájdalomcsillapítás és pár napos pihentetés után nagyon fontos a mozgásterápia megkezdése, mert a rövidülésre hajlamos képletek (izmok, szalagok) nagyon hamar veszítenek nyújthatóságukból, erejükből. Az ízületet körülvevő tok letapad és kialakul a befagyott váll szindróma. Ez a folyamat igen nehezen és csakfáradtságos munka árán fordítható vissza. Általában elmondható, hogy amennyi ideje fennáll a probléma, annak az időnek minimum a kétszerese szükséges a gyógyuláshoz.
Nagyon fontos a mozgásterápia során, hogy ne csak a vállat kezeljük, hanem az egész embert. A váll tornája mindig a helyes testtartás beállításával kezdődik. Ennek érdekében sokszor szükség lehet más izmok nyújtására és erősítésére is, mint például a nyakizmok, hátizmok, hasizmok. Az optimális tartást aztán annyira el kell sajátítani, hogy a mindennapok munkavégzése során már külön energiát ne igényeljen ennek figyelése. Mivel nem vagyunk egyformák, mindenkinek személyre szabottan kell meghatározni, hogy mit kell javítani a tartásán. Általánosságban azonban elmondható, hogy a helyes tartást úgy érhetjük el, ha az állat megpróbáljuk behúzni, a vállakat enyhén hátrahúzni, fejtetővel picit felfelé nyújtózni, miközben a hasunkat is enyhén behúzva tartjuk és a hátunk megközelítőleg egyenes. Ebben a helyzetben végezhetők a gyakorlatok.
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
A porckorongok a gerinc csigolyái között elhelyezkedő, lengéscsillapító, a gerinc elaszticitását biztosító egységek. Állományuk egy külső, erős rostos gyűrűből (anulus fibrosus) és egy belső, kocsonyás magból (nucleus pulposus) épül fel. Életünk kezdeti szakaszában a porckorongok tápanyagellátása vérerek útján történik, amelyek azonban a későbbiekben bezáródnak. Ezután a tápanyagellátás lassan, sejtről sejtre megy végbe a porckorongokra ható erők segítsége által. A mindennapi mozgások, terhelések alatt a porckorong veszít nedvességtartalmából. Érdekességként megfigyelhető hogy estére a testmagasságunk akár 1-2 cm-rel is kevesebb lehet, mint reggel. Az éjszaka, a pihenés folyamán a porckorong állománya újra ‘feltöltődik’ folyadékkal. Ha a porckorong az éjszaka folyamán a napi terheléstől regenerálódik, nagysága megnő. Az évek során ez a regenerációs képesség egyre csökken. Az élet előrehaladtával az ‘elhasználódás’ folyamatával kisebb- nagyobb berepedések jelenhetnek meg a porckorong külső gyűrűjén, amik a belső állomány kitüremkedésének kedveznek. Ezeket az elváltozásokat leginkább a porckorong hátsó részén figyelhetjük meg, ami a korábbi vérerek miatti kis hegesedésekre, gyengültebb állományra vezethető vissza. Ez a folyamat kb. a 30. életévtől indul el és fokozódik amennyiben a porckorongot állandóan nagyfokú vagy rossz irányú terhelés éri. Ekkor kedvezőtlen mozdulatok, mint pl. hirtelen csavarodás, hajlás, a porckorong apró sérüléséhez vezetnek, a rostos gyűrű beszakad, lehetőséget biztosítva ezzel a belső állomány kilépésének. A kialakuló tünetek az észrevétlenségtől az elviselhetetlenségig fokozódhatnak.
Amennyiben a külső rostos gyűrű a terhelésekkel szemben nem elég ellenálló, folytonossága megszakadhat és a belső kocsonyás állomány kiboltosulhat a helyéről. Ekkor gerincsérvről beszélünk ( a fokozatokat illetően kitüremkedést, kiboltosulást, kizáródást említhetünk). Attól függően hogy a kiboltosulás milyen környező szövetekre gyakorol nyomást, változnak a tünetek. A nyomás korlátozódhat a csigolyák között kilépő ideggyökre vagy kiterjedhet akár a gerincvelőre is. A folyamat következménye lehet helyi és kisugárzó fájdalom, funkciókiesés, bénulás, érzéketlenség az említett ideg által beidegzett területen.
A nyaki gerinc szakaszán kialakuló gerincsérvek szinte minden életkorban előfordulhatnak. Az idáig vezető okok, mint minden gerincsérv esetén degeneratív folyamatok, monoton, helytelen testtartások-túlterhelések (gyakran munkahelyzettel összefüggően) lehetnek. Fájdalmak a kiboltosult porckorong részlet által okozott nyomás lokalizációjának megfelelően egy -, vagy kétoldalúan a nyak-vállöv területén illetve a karba sugárzóan léphetnek fel. Gyakorta kíséri a tüneteket bizsergés, zsibbadás érzése, valamint fejfájás, szédülés és úgynevezett vegetatív symptomák.
A gerinc középső, háti szakaszán nagyon ritkán fordulnak elő porckorong kiboltosulások és ezek az esetek nagytöbbségében tünetmentesen zajlanak. Ha mégis provokálnak tüneteket, akkor ez a mellkason a bordák lefutásának megfelelően előre sugárzó fájdalom képében jelentkezik.
A gerinc deréktáji, úgynevezett lumbális szakaszán kialakult gerincsérvek a leggyakrabban előforduló gerincsérvek közé sorolhatóak. A kialakulás helye általában a derék gerincszakaszának 4-5 vagy a derék 5 és keresztcsonti 1-es csigolya között lévő porckorong. A derék kóros irányú túlterhelései, a vibrációs munkahelyi ártalmak, vagy akár egy-egy rossz mozdulat is vezethetnek a tünetek megjelenéséhez. A fő tünet ebben az esetben a helyi derékfájdalom, a farba, lábba kisugárzó fájdalom, melynek pontos helye szintén a kiboltosulás mértékéhez, helyéhez mérten tipikus. Zsibbadás, bizsergés, valamint súlyosabb eseteknél bizonyos izomcsoportok gyengülése, bénulása is bekövetkezhet.
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
A porckorongok a gerinc csigolyái között elhelyezkedő, lengéscsillapító, a gerinc elaszticitását biztosító egységek. Állományuk egy külső, erős rostos gyűrűből (anulus fibrosus) és egy belső, kocsonyás magból (nucleus pulposus) épül fel. Életünk kezdeti szakaszában a porckorongok tápanyagellátása vérerek útján történik, amelyek azonban a későbbiekben bezáródnak. Ezután a tápanyagellátás lassan, sejtről sejtre megy végbe a porckorongokra ható erők segítsége által. A mindennapi mozgások, terhelések alatt a porckorong veszít nedvességtartalmából. Érdekességként megfigyelhető hogy estére a testmagasságunk akár 1-2 cm-rel is kevesebb lehet, mint reggel. Az éjszaka, a pihenés folyamán a porckorong állománya újra ‘feltöltődik’ folyadékkal. Ha a porckorong az éjszaka folyamán a napi terheléstől regenerálódik, nagysága megnő. Az évek során ez a regenerációs képesség egyre csökken. Az élet előrehaladtával az ‘elhasználódás’ folyamatával kisebb- nagyobb berepedések jelenhetnek meg a porckorong külső gyűrűjén, amik a belső állomány kitüremkedésének kedveznek. Ezeket az elváltozásokat leginkább a porckorong hátsó részén figyelhetjük meg, ami a korábbi vérerek miatti kis hegesedésekre, gyengültebb állományra vezethető vissza. Ez a folyamat kb. a 30. életévtől indul el és fokozódik amennyiben a porckorongot állandóan nagyfokú vagy rossz irányú terhelés éri. Ekkor kedvezőtlen mozdulatok, mint pl. hirtelen csavarodás, hajlás, a porckorong apró sérüléséhez vezetnek, a rostos gyűrű beszakad, lehetőséget biztosítva ezzel a belső állomány kilépésének. A kialakuló tünetek az észrevétlenségtől az elviselhetetlenségig fokozódhatnak.
Amennyiben a külső rostos gyűrű a terhelésekkel szemben nem elég ellenálló, folytonossága megszakadhat és a belső kocsonyás állomány kiboltosulhat a helyéről. Ekkor gerincsérvről beszélünk ( a fokozatokat illetően kitüremkedést, kiboltosulást, kizáródást említhetünk). Attól függően hogy a kiboltosulás milyen környező szövetekre gyakorol nyomást, változnak a tünetek. A nyomás korlátozódhat a csigolyák között kilépő ideggyökre vagy kiterjedhet akár a gerincvelőre is. A folyamat következménye lehet helyi és kisugárzó fájdalom, funkciókiesés, bénulás, érzéketlenség az említett ideg által beidegzett területen.
A nyaki gerinc szakaszán kialakuló gerincsérvek szinte minden életkorban előfordulhatnak. Az idáig vezető okok, mint minden gerincsérv esetén degeneratív folyamatok, monoton, helytelen testtartások-túlterhelések (gyakran munkahelyzettel összefüggően) lehetnek. Fájdalmak a kiboltosult porckorong részlet által okozott nyomás lokalizációjának megfelelően egy -, vagy kétoldalúan a nyak-vállöv területén illetve a karba sugárzóan léphetnek fel. Gyakorta kíséri a tüneteket bizsergés, zsibbadás érzése, valamint fejfájás, szédülés és úgynevezett vegetatív symptomák.
A gerinc középső, háti szakaszán nagyon ritkán fordulnak elő porckorong kiboltosulások és ezek az esetek nagytöbbségében tünetmentesen zajlanak. Ha mégis provokálnak tüneteket, akkor ez a mellkason a bordák lefutásának megfelelően előre sugárzó fájdalom képében jelentkezik.
A gerinc deréktáji, úgynevezett lumbális szakaszán kialakult gerincsérvek a leggyakrabban előforduló gerincsérvek közé sorolhatóak. A kialakulás helye általában a derék gerincszakaszának 4-5 vagy a derék 5 és keresztcsonti 1-es csigolya között lévő porckorong. A derék kóros irányú túlterhelései, a vibrációs munkahelyi ártalmak, vagy akár egy-egy rossz mozdulat is vezethetnek a tünetek megjelenéséhez. A fő tünet ebben az esetben a helyi derékfájdalom, a farba, lábba kisugárzó fájdalom, melynek pontos helye szintén a kiboltosulás mértékéhez, helyéhez mérten tipikus. Zsibbadás, bizsergés, valamint súlyosabb eseteknél bizonyos izomcsoportok gyengülése, bénulása is bekövetkezhet.
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
Gerincferdüléssel kapcsolatos bővebb információért és speciális Schrott kezeléssel kapcsolatban kérem keresse fel a következő weboldalt: http://varkonyigabi.hupont.hu/
A tartási problémák legnagyobb része időben elkezdett rendszeres kezeléssel megelőzhető, a panaszok csökkenthetők, megszüntethetők. A legfontosabb a következetesség, az odafigyelés, a rendszeresség, mindaddig, amíg tanult mozdulataink automatikussá válnak. Gerincferdülésen a gerincoszlop oldalirányú görbületét értjük. Az érintett csigolyák mozgékonysága legtöbbször lényegesen lecsökkent, olyannyira hogy a csigolyaoszlop aktív kiegyenesítése már nem lehetséges. Az oldalirányú görbülethez társul legtöbbször a csigolya elfordulása (torzió) is, aminek következtében a háti szakaszon úgynevezett bordapúp, az ágyéki szakaszon ágyéki púp alakul ki.
A gerincferdülés kialakulása
A kiváltó okok különbözőek lehetnek, (ideg-izom problémák), de a legtöbb esetben a mai napig nem tisztázottak. A konzervatívan (operációs beavatkozás nélkül) kezelhető esetek nagy részét az idiopáthiás (ismeretlen eredetű) esetek teszik ki, amikkel legtöbbször serdülőkorú fiataloknál találkozhatunk.
A gerincferdülés típusai
Az életkortól és az érintett szegmenttől függően több típust különböztetünk meg. A korai megjelenés kedvezőtlen hatással van a lefolyásra. Az életkor, a nem, az első menstruáció időpontja, a csontosodás ideje, a görbület nagysága, a görbület lokalizációja is enged a lefolyásra következtetni.
Két fő csoportot különböztetünk meg:
1. Funkcionális scoliosis:
Ebben az esetben az oldalirányú elhajláshoz nem társul torzió. Az oldalirányú görbület fekve eltűnik, a vizsgáló vagy a beteg által korrigálható. Előrehajolt testhelyzetben bordapúp nem látható. Kialakulhat minden kideríthető ok nélkül, (primer funkcionális scoliosis), vagy lehet másodlagosan (secunder funkcionális scoliosis) konkrét okhoz kapcsolódva. Az elsődleges funkcionális scoliosis kezelésének célja a hátizomzat megerősítése. Ez a típusú funkcionális scoliosis általában nem rosszabbodik, valamint nem alakul át strukturális scoliosissá. A másodlagos funkcionális scoliosis az egyik alsó végtag valódi vagy látszólagos rövidülése következtében jön létre. A rövidebb oldali medencefél lentebb kerül és a ferde medenceállás kompenzálásaként alakul ki a rövidült oldal felé konvex ágyéki scoliosis. A végtaghossz különbség korrekciójával /sarokemeléssel/ a scoliosis korrigálható.
2. Strukturális scoliosis:
A.) Ismeretlen eredetű – idiopáthiás scoliosis
infantilis típus 0-3 éves korig
juvenilis típus 3-10 éves korig
adolescens típus 10 éves kor felett
B.) Ismert eredetű
congenitális (veleszületett)
neuromusculáris ( syringomyelia, polyomyelitis anterior acuta, ICP, Friedrich ataxia, Charcot-Marie-Tooth betegség, myelomeningocele, arthrogryposis, dystrophia musculorum progressiva, spinalis muscularis atrophia, gerincvelő sérülés)
rendszerbetegségekhez társuló ( Marfan sy., neurofibromatosis, osteogenesis imperfecta)
Strukturális scoliosisok kezelésénél fél évenkénti ortopédiai és gyógytornász kontroll szükséges. Minden olyan esetben, ahol a gerincferdülés az előzetes eredményeket összevetve rosszabbodást mutat, intenzívebb kezelést kell alkalmazni, aminek célja, hogy minimum a progressziót megakadályozzuk vagy jobb esetben javulást érjünk el. Idiopathias scoliosis jellemzői Jellemzően kimutatható ok nélkül, a csontérés előtt alakul ki általában 10-12 éves korban. Az idiopathiás scoliosis strukturális elváltozásai a tér mindhárom síkjában létrejönnek. A gerinc nemcsak a frontális síkban görbül oldalra, hanem a horizontális síkban csavarodik és a sagittalis síkban homorodik. A kóros görbület konvex oldalán megjelenik a bordapúp, ami láthatóvá is teszi a betegséget. Előrehajló testhelyzetben különösen jól megfigyelhető. Az idiopathiás scoliosis jellemző tulajdonsága, hogy folyamatosan, általában a növekedési ugrások szakaszaiban hajlamos a rosszabbodásra. A betegség kezdetének és az első terápiák megkezdésének időpontja jelentősen befolyásolhatja a görbület mértékét és a terápia sikerét. Minél fiatalabb korban jelentkezik az idiopathiás scoliosis, annál rosszabb prognózisra számíthatunk.
A strukturális scoliosisok 80%-90 %-a idiopathiás, 4:1 arányban lányokat érintve.
Általános kezelési elvek:
Azt, hogy milyen kezelés szükséges (torna, fűző, műtét), azt orvosi kompetencia meghatározni.
10 fok alatti görbület esetén:
Egy ilyen kisfokú görbület alig látható. Amennyiben ez a pubertás előtt diagnosztizálódik, félévenkénti orvosi kontroll szükséges, a rosszabbodás lehetőségének fennállása miatt. A vizsgálatok a pubertás ideje alatt negyedéves időszakonként ajánlottak. Nagyjából két évvel a pubertás után már nem számolhatunk a görbület további romlásával.
10-20 fok
Gyermekeknél a pubertás megjelenése előtt és alatt szintén nagy jelentőséggel bír a rendszeres orvosi kontroll, az esetleges rosszabbodás korai felfedezése érdekében. Kisfokú görbületek esetén előfordulhat a pubertás előtti spontán javulás.
Ilyen típusú görbületek esetén rendszeres gyógytornakezelés szükséges, főként a pubertás ideje alatt. Egy növekedési periódus után szükségessé válhat egy intenzív gyógytornakezelés, (kórházi tartózkodás) a korzett szükségességének elkerülése érdekében. Felnőttkori 10-20 fokos ferdülés a változás korának elérésekor vagy fájdalom esetén igényel fokozott figyelmet.
20-30 fok
A növekedés, csontosodás befejeződésének időpontja előtt kimutatott ilyen nagyságú görbületek esetén a kezelést igen komolyan kell vennünk. Kezelés nélkül a 4-6 éves kor körül fellépő gerincferdülés a pubertás befejeztéig 100 fok feletti rosszabbodást is elérhet. A spontán javulás valószínűsége ebben az esetben elenyészően kicsi, emiatt nagyon fontos a rendszeresen, naponta végzett gyógytorna, a kórházi rehabilitáció és a korai fűzőkezelés. Egy ilyen komplex kezeléssel már a görbület kialakulásának korai fázisában lényegesen nagyobb fokú egyenesedést, és ezzel kedvezőbb helyzetet érhetünk el a pubertás alatti fejlődéshez. A növekedés befejeződése után ezekben az esetekben, általánosságban jó prognózissal számolhatunk. 18 éves kor után éves kontrollvizsgálattal jól követhető, fájdalom fellépése esetén intenzívebb gyógytornakezelés szükségessége vetődik fel.
30-50 fok
6-10 éves kor között diagnosztizált ilyen nagyságú görbület, sürgős kezelést igényel. Gyógytorna, fűzőkezelés, intenzív kórházi rehabilitáció ellenére is számolhatunk a pubertás ideje alatti rosszabbodással. Minden kezdeményezésnek a pubertás kor előtt ennek megakadályozására kell irányulnia. A növekedés befejeződése után továbbra is szükséges terápia célja az operáció elkerülése. A korzettkezelés ebben az esetben hosszú ideig tartó, a rosszabbodás megelőzésére irányul. A terápia felnőtt korban is szükséges, kb. évente ismételt orvosi kontrollal.
50 fok felett
Ha 4 es 6 éves kor között a ferdülés mértéke eléri az 50 fokot, kedvezőtlen prognózissal számolhatunk. Az operáció elkerülésének valószínűsége nagyon csekély. A kezelés célja az operáció időpontjának minél későbbre tolása. A rendszeres, napi gyakorlásra óriási hangsúlyt kell fektetnünk. A kontrollvizsgálatok között eltelt idő nem haladhatja meg a három hónapot. A pubertás idején a görbület rosszabbodása legtöbbször a gondos kezelés ellenére is megállíthatatlan. Amennyiben a rosszabbodás már a pubertás előtt nagy méreteket ölt, az operáció sürgőssé válik. Amennyiben más betegségekből kifolyólag ez mégsem végezhető el, rendkívül fontos a ferdülés mértékét a kezeléssel 90 fok alatt tartani. Amennyiben ez sikerül, nem kell számolnunk a felnőttkori szív-, és keringési problémákkal.
Kezelési lehetőségek:
Schroth terápia
A gerincferdülés korrekciójának eléréséhez különböző aszimmetrikus helyzetekben a törzsizomzat bizonyos szakaszának működését váltjuk ki. A terápia kiemelkedően fontos részét képező háromdimenziós légzéssel a csigolyák csavarodását, az oldalirányú görbületet és a gerincferdüléssel gyakran együtt járó „lapos hátat“ korrigáljuk. A terápia lényege, hogy a gerinc maximális aktív nyújtásával elért helyzetben a háromdimenziós légzéssel a törzs csavarodásának visszaállítását érjük el, majd ennek a testhelyzetnek a megtartása melletti izomerősítést és nyújtást alkalmazunk. A gyakorlatok célja a hibás gerincferdüléses tartás korrigálása, a belső testkép normalizálása és a csökkent működésű tüdőterületek aktiválása. A rendszeres kezeléssel, tapasztalataink alapján hosszútávon is tartós eredmények érhetők el.
Korzett (fűző)
A korzettkezelés akkor válik szükségessé, ha valószínűsíthető, hogy a gyógytorna kezelés önmagában nem lesz elegendő a görbület korrigálására. Ez általában 20 fok feletti görbületek esetén jön szóba. Például ha a ferdülés a csontosodás befejeződése előtt már eléri a 20 fokos nagyságot, a fő növekedés időszakában nagymértékű rosszabbodással számolhatunk. A korzett rendszeres használatával ez megelőzhető, sőt statisztikai adatok alapján nemritkán nagyfokú javulás érhető el.
A korzett elkészítése az ortopédtechnikus feladata. A folyamatban döntő szerepet játszik az ő és az orvos tapasztalata (helyes méretvétel). Ezen okból kifolyólag fontos, hogy a korzett ellátás egy team kezében maradjon, mégpedig olyan team kezében, amely évente legalább 20 ilyen beteget ellát. A korzett hatékonysága függ a korrekciós effekt minőségétől és a hordási időtől. A jó korrekcióért a technikus és az orvos, a hordási időért a, páciens felelős. A hordási időt illetően napra lebontva a 23 óra elérése a cél, természetesen hozzászoktatási idővel. A hosszútávú kezelést illetően csontosodás befejeződéséig (kb. 18.-19. életév) kiemelten fontos a korzett konzekvens viselése. A korzettet folyamatosan viselni kell kivéve tisztálkodás és a naponta végzendő torna idején.
Operáció
Amennyiben a gerincferdülés mértéke meghaladja az 50 fokot, általában operáció javasolt. A későn fellépő úgynevezett idiopátiás adoleszcens scoliosis esetén, amennyiben szív-, és légzőszervi problémákkal nem állunk szemben, orvosi szemszögből nem feltétlenül szükséges az operáció. Ebben az esetben a páciensek inkább esztétikai okokból választják ezt a megoldást. A korán fellépő gerincferdüléseknél, amelyek már kisgyermekkorban nagyfokú rosszabbodást mutatnak, relatív korán jön szóba a betegség műtéti megoldása. Ez szintén érvényes az ideg-izom megbetegedésekben szenvedő gyermekeknél is.
Gerincferdülés és a terhesség
Általánosságban elmondható, hogy a terhesség nem befolyásolja szükségszerűen negatívan a gerincferdülést. Tanácsként említik a 30 év feletti gyermekvállalást, különös tekintettel a korzettet viselt páciensekre. A vizsgálat szerint nagy hangsúlyt helyezve a terhesség ideje alatti gyógytornára, nem történik rosszabbodás.
Sport
A gerincferdüléses gyermekek eltiltása mindennemű iskolai vagy szabadidős sporttól, nem megalapozott. Sporttal ezeknél a gyermekeknél is növelhető a terhelhetőség, ami jó irányba befolyásolja a későbbi állapot alakulását. Azonban fontos, hogy lehetőleg ne egy oldalra terhelő sportot válaszunk a gyermeknek (pl.: tenisz kézilabda, kosárlabda, pingpong) mivel az egy oldalas sportolt atás az egyik oldalt mindig erősebben edzi és ez rontja a gyógyulási esélyeket.
Gerincferdüléssel kapcsolatos bővebb információért és speciális Schrott kezeléssel kapcsolatban kérem keresse fel a következő weboldalt: http://varkonyigabi.hupont.hu/
A tartási problémák legnagyobb része időben elkezdett rendszeres kezeléssel megelőzhető, a panaszok csökkenthetők, megszüntethetők. A legfontosabb a következetesség, az odafigyelés, a rendszeresség, mindaddig, amíg tanult mozdulataink automatikussá válnak. Gerincferdülésen a gerincoszlop oldalirányú görbületét értjük. Az érintett csigolyák mozgékonysága legtöbbször lényegesen lecsökkent, olyannyira hogy a csigolyaoszlop aktív kiegyenesítése már nem lehetséges. Az oldalirányú görbülethez társul legtöbbször a csigolya elfordulása (torzió) is, aminek következtében a háti szakaszon úgynevezett bordapúp, az ágyéki szakaszon ágyéki púp alakul ki.
A gerincferdülés kialakulása
A kiváltó okok különbözőek lehetnek, (ideg-izom problémák), de a legtöbb esetben a mai napig nem tisztázottak. A konzervatívan (operációs beavatkozás nélkül) kezelhető esetek nagy részét az idiopáthiás (ismeretlen eredetű) esetek teszik ki, amikkel legtöbbször serdülőkorú fiataloknál találkozhatunk.
A gerincferdülés típusai
Az életkortól és az érintett szegmenttől függően több típust különböztetünk meg. A korai megjelenés kedvezőtlen hatással van a lefolyásra. Az életkor, a nem, az első menstruáció időpontja, a csontosodás ideje, a görbület nagysága, a görbület lokalizációja is enged a lefolyásra következtetni.
Két fő csoportot különböztetünk meg:
1. Funkcionális scoliosis:
Ebben az esetben az oldalirányú elhajláshoz nem társul torzió. Az oldalirányú görbület fekve eltűnik, a vizsgáló vagy a beteg által korrigálható. Előrehajolt testhelyzetben bordapúp nem látható. Kialakulhat minden kideríthető ok nélkül, (primer funkcionális scoliosis), vagy lehet másodlagosan (secunder funkcionális scoliosis) konkrét okhoz kapcsolódva. Az elsődleges funkcionális scoliosis kezelésének célja a hátizomzat megerősítése. Ez a típusú funkcionális scoliosis általában nem rosszabbodik, valamint nem alakul át strukturális scoliosissá. A másodlagos funkcionális scoliosis az egyik alsó végtag valódi vagy látszólagos rövidülése következtében jön létre. A rövidebb oldali medencefél lentebb kerül és a ferde medenceállás kompenzálásaként alakul ki a rövidült oldal felé konvex ágyéki scoliosis. A végtaghossz különbség korrekciójával /sarokemeléssel/ a scoliosis korrigálható.
2. Strukturális scoliosis:
A.) Ismeretlen eredetű – idiopáthiás scoliosis
infantilis típus 0-3 éves korig
juvenilis típus 3-10 éves korig
adolescens típus 10 éves kor felett
B.) Ismert eredetű
congenitális (veleszületett)
neuromusculáris ( syringomyelia, polyomyelitis anterior acuta, ICP, Friedrich ataxia, Charcot-Marie-Tooth betegség, myelomeningocele, arthrogryposis, dystrophia musculorum progressiva, spinalis muscularis atrophia, gerincvelő sérülés)
rendszerbetegségekhez társuló ( Marfan sy., neurofibromatosis, osteogenesis imperfecta)
Strukturális scoliosisok kezelésénél fél évenkénti ortopédiai és gyógytornász kontroll szükséges. Minden olyan esetben, ahol a gerincferdülés az előzetes eredményeket összevetve rosszabbodást mutat, intenzívebb kezelést kell alkalmazni, aminek célja, hogy minimum a progressziót megakadályozzuk vagy jobb esetben javulást érjünk el. Idiopathias scoliosis jellemzői Jellemzően kimutatható ok nélkül, a csontérés előtt alakul ki általában 10-12 éves korban. Az idiopathiás scoliosis strukturális elváltozásai a tér mindhárom síkjában létrejönnek. A gerinc nemcsak a frontális síkban görbül oldalra, hanem a horizontális síkban csavarodik és a sagittalis síkban homorodik. A kóros görbület konvex oldalán megjelenik a bordapúp, ami láthatóvá is teszi a betegséget. Előrehajló testhelyzetben különösen jól megfigyelhető. Az idiopathiás scoliosis jellemző tulajdonsága, hogy folyamatosan, általában a növekedési ugrások szakaszaiban hajlamos a rosszabbodásra. A betegség kezdetének és az első terápiák megkezdésének időpontja jelentősen befolyásolhatja a görbület mértékét és a terápia sikerét. Minél fiatalabb korban jelentkezik az idiopathiás scoliosis, annál rosszabb prognózisra számíthatunk.
A strukturális scoliosisok 80%-90 %-a idiopathiás, 4:1 arányban lányokat érintve.
Általános kezelési elvek:
Azt, hogy milyen kezelés szükséges (torna, fűző, műtét), azt orvosi kompetencia meghatározni.
10 fok alatti görbület esetén:
Egy ilyen kisfokú görbület alig látható. Amennyiben ez a pubertás előtt diagnosztizálódik, félévenkénti orvosi kontroll szükséges, a rosszabbodás lehetőségének fennállása miatt. A vizsgálatok a pubertás ideje alatt negyedéves időszakonként ajánlottak. Nagyjából két évvel a pubertás után már nem számolhatunk a görbület további romlásával.
10-20 fok
Gyermekeknél a pubertás megjelenése előtt és alatt szintén nagy jelentőséggel bír a rendszeres orvosi kontroll, az esetleges rosszabbodás korai felfedezése érdekében. Kisfokú görbületek esetén előfordulhat a pubertás előtti spontán javulás.
Ilyen típusú görbületek esetén rendszeres gyógytornakezelés szükséges, főként a pubertás ideje alatt. Egy növekedési periódus után szükségessé válhat egy intenzív gyógytornakezelés, (kórházi tartózkodás) a korzett szükségességének elkerülése érdekében. Felnőttkori 10-20 fokos ferdülés a változás korának elérésekor vagy fájdalom esetén igényel fokozott figyelmet.
20-30 fok
A növekedés, csontosodás befejeződésének időpontja előtt kimutatott ilyen nagyságú görbületek esetén a kezelést igen komolyan kell vennünk. Kezelés nélkül a 4-6 éves kor körül fellépő gerincferdülés a pubertás befejeztéig 100 fok feletti rosszabbodást is elérhet. A spontán javulás valószínűsége ebben az esetben elenyészően kicsi, emiatt nagyon fontos a rendszeresen, naponta végzett gyógytorna, a kórházi rehabilitáció és a korai fűzőkezelés. Egy ilyen komplex kezeléssel már a görbület kialakulásának korai fázisában lényegesen nagyobb fokú egyenesedést, és ezzel kedvezőbb helyzetet érhetünk el a pubertás alatti fejlődéshez. A növekedés befejeződése után ezekben az esetekben, általánosságban jó prognózissal számolhatunk. 18 éves kor után éves kontrollvizsgálattal jól követhető, fájdalom fellépése esetén intenzívebb gyógytornakezelés szükségessége vetődik fel.
30-50 fok
6-10 éves kor között diagnosztizált ilyen nagyságú görbület, sürgős kezelést igényel. Gyógytorna, fűzőkezelés, intenzív kórházi rehabilitáció ellenére is számolhatunk a pubertás ideje alatti rosszabbodással. Minden kezdeményezésnek a pubertás kor előtt ennek megakadályozására kell irányulnia. A növekedés befejeződése után továbbra is szükséges terápia célja az operáció elkerülése. A korzettkezelés ebben az esetben hosszú ideig tartó, a rosszabbodás megelőzésére irányul. A terápia felnőtt korban is szükséges, kb. évente ismételt orvosi kontrollal.
50 fok felett
Ha 4 es 6 éves kor között a ferdülés mértéke eléri az 50 fokot, kedvezőtlen prognózissal számolhatunk. Az operáció elkerülésének valószínűsége nagyon csekély. A kezelés célja az operáció időpontjának minél későbbre tolása. A rendszeres, napi gyakorlásra óriási hangsúlyt kell fektetnünk. A kontrollvizsgálatok között eltelt idő nem haladhatja meg a három hónapot. A pubertás idején a görbület rosszabbodása legtöbbször a gondos kezelés ellenére is megállíthatatlan. Amennyiben a rosszabbodás már a pubertás előtt nagy méreteket ölt, az operáció sürgőssé válik. Amennyiben más betegségekből kifolyólag ez mégsem végezhető el, rendkívül fontos a ferdülés mértékét a kezeléssel 90 fok alatt tartani. Amennyiben ez sikerül, nem kell számolnunk a felnőttkori szív-, és keringési problémákkal.
Kezelési lehetőségek:
Schroth terápia
A gerincferdülés korrekciójának eléréséhez különböző aszimmetrikus helyzetekben a törzsizomzat bizonyos szakaszának működését váltjuk ki. A terápia kiemelkedően fontos részét képező háromdimenziós légzéssel a csigolyák csavarodását, az oldalirányú görbületet és a gerincferdüléssel gyakran együtt járó „lapos hátat“ korrigáljuk. A terápia lényege, hogy a gerinc maximális aktív nyújtásával elért helyzetben a háromdimenziós légzéssel a törzs csavarodásának visszaállítását érjük el, majd ennek a testhelyzetnek a megtartása melletti izomerősítést és nyújtást alkalmazunk. A gyakorlatok célja a hibás gerincferdüléses tartás korrigálása, a belső testkép normalizálása és a csökkent működésű tüdőterületek aktiválása. A rendszeres kezeléssel, tapasztalataink alapján hosszútávon is tartós eredmények érhetők el.
Korzett (fűző)
A korzettkezelés akkor válik szükségessé, ha valószínűsíthető, hogy a gyógytorna kezelés önmagában nem lesz elegendő a görbület korrigálására. Ez általában 20 fok feletti görbületek esetén jön szóba. Például ha a ferdülés a csontosodás befejeződése előtt már eléri a 20 fokos nagyságot, a fő növekedés időszakában nagymértékű rosszabbodással számolhatunk. A korzett rendszeres használatával ez megelőzhető, sőt statisztikai adatok alapján nemritkán nagyfokú javulás érhető el.
A korzett elkészítése az ortopédtechnikus feladata. A folyamatban döntő szerepet játszik az ő és az orvos tapasztalata (helyes méretvétel). Ezen okból kifolyólag fontos, hogy a korzett ellátás egy team kezében maradjon, mégpedig olyan team kezében, amely évente legalább 20 ilyen beteget ellát. A korzett hatékonysága függ a korrekciós effekt minőségétől és a hordási időtől. A jó korrekcióért a technikus és az orvos, a hordási időért a, páciens felelős. A hordási időt illetően napra lebontva a 23 óra elérése a cél, természetesen hozzászoktatási idővel. A hosszútávú kezelést illetően csontosodás befejeződéséig (kb. 18.-19. életév) kiemelten fontos a korzett konzekvens viselése. A korzettet folyamatosan viselni kell kivéve tisztálkodás és a naponta végzendő torna idején.
Operáció
Amennyiben a gerincferdülés mértéke meghaladja az 50 fokot, általában operáció javasolt. A későn fellépő úgynevezett idiopátiás adoleszcens scoliosis esetén, amennyiben szív-, és légzőszervi problémákkal nem állunk szemben, orvosi szemszögből nem feltétlenül szükséges az operáció. Ebben az esetben a páciensek inkább esztétikai okokból választják ezt a megoldást. A korán fellépő gerincferdüléseknél, amelyek már kisgyermekkorban nagyfokú rosszabbodást mutatnak, relatív korán jön szóba a betegség műtéti megoldása. Ez szintén érvényes az ideg-izom megbetegedésekben szenvedő gyermekeknél is.
Gerincferdülés és a terhesség
Általánosságban elmondható, hogy a terhesség nem befolyásolja szükségszerűen negatívan a gerincferdülést. Tanácsként említik a 30 év feletti gyermekvállalást, különös tekintettel a korzettet viselt páciensekre. A vizsgálat szerint nagy hangsúlyt helyezve a terhesség ideje alatti gyógytornára, nem történik rosszabbodás.
Sport
A gerincferdüléses gyermekek eltiltása mindennemű iskolai vagy szabadidős sporttól, nem megalapozott. Sporttal ezeknél a gyermekeknél is növelhető a terhelhetőség, ami jó irányba befolyásolja a későbbi állapot alakulását. Azonban fontos, hogy lehetőleg ne egy oldalra terhelő sportot válaszunk a gyermeknek (pl.: tenisz kézilabda, kosárlabda, pingpong) mivel az egy oldalas sportolt atás az egyik oldalt mindig erősebben edzi és ez rontja a gyógyulási esélyeket.
Serdülőkorban kialakuló betegség, aminek okát nem teljesen ismerjük. A túl domború hát kialakulásának leggyakoribb okaként tartjuk számon. Az elváltozás általában a háti csigolyák területén figyelhető meg. A csigolyatest elülső része laposabbá válik (ún. ékcsigolya), a zárólemez és a porckorong elváltozásai következtében kis csomócskák (Schmorl csomók) láthatóak a röntgenképen. A betegség az esetek nagy többségében csak később kerül diagnosztizálásra, amikor már panaszokat okoz. A kellő időben történt diagnosztizálás esetén az elváltozás mértéke csökkenthető. A csigolyák kóros deformitása következtében a kopásos elváltozások megjelenése korábban és kifejezettebben várható. A törzsizomzat kellő mértékű megerősítésével elérhető hogy a csigolyák kevésbé és lehetőség szerint egyenletesebben terhelődjenek, csökkentve ezzel a későbbi fájdalmak kialakulását. A tartáshibák esetén nagyon fontos a megelőzés, amit már kisgyermekkorban el kell kezdenünk. A túl sok ülés kerülésével, a mozgásszegény életmód változtatásával már nagy lépést tehetünk a később kialakuló panaszok megelőzésében.
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
Tartáshibákról beszélünk, ha a gerinc természetes görbületei megváltoznak. Az ehhez vezető okok különbözőek lehetnek. A tünetek általában a testtartásért felelős izmok közötti egyensúly megbomlására vezethetők vissza.
Serdülőkorban például a gyors, hirtelen növekedést az izomzat nem tudja követni, ami miatt hanyag tartás, lapos, vagy túl domború hát, gerincferdülés alakulhat ki.
Tartáshibák fejlődhetnek ki a gerincet érő egyenetlen terhelés következtében is. Ülő munkát végző embereknél például tipikus a váll előreesése, a nyak, fej előrehelyezettsége. Ez a mindennapos, több órás statikus terhelés bizonyos idő után következményekkel jár, fájdalmakat okoz. A nyak, váll, és hátizomzat nem tolerálja tovább a túlterhelést és izomgörcs, fájdalom, myogelosisos csomók alakulhatnak ki az izmokban.
A tartáshibák formái
Gyermekkorban a csigolyák a növekedés ideje alatt nagyon érzékenyen reagálnak az egyoldalú terhelésekre. Például az iskolatáska egyoldalú hordása növekedési zavarokhoz vezethet, a nyomás oldalán a csigolyatest idő előtt elcsontosodik, a másik oldalon tovább növekszik. Ez a folyamat a csigolyaoszlop ferdüléséhez vezethet (scoliosis). Sok esetben erre a kóros terhelésre visszavezethetően alakul ki a túl domború hát (kyphosis) és a túlságosan homorú ágyéki ív (lordosis) is.
Túl domború hát esetén a csigolyák görbülete hátrafelé megnövekedett. A kialakulás okai különbözőek lehetnek. Többször születési formális elváltozások, fejlődési rendellenesség, más betegségek (Scheuermann kór, Bechterew kór, Osteoporosis) állnak a háttérben.
Az ágyéki ív nagyfokú homorulata általában izomerő-megbomlás következménye. A törzset nem csak a hátizmok, hanem előröl a hasizmok is támasztják. Amennyiben ezek az izmok gyengék, vagy túlsúly, terhesség miatt túlterheltek, a has előreesik, az ágyéki csigolyák és a keresztcsont pedig szintén ebbe az irányba tolódik. A megváltozott statika következtében a testsúly okozta terhelés egyenetlenül éri a csigolyákat, ami fájdalmakhoz, idő előtti kopáshoz vezet. Ezek megelőzésére és a tartás, a terhelés helyes visszaállítására izomerősítéssel egy saját, ún. “izomfűzőt” alakítunk ki a törzs körül, ami képes a terhelés nagy részének átvételére, megelőzve, megakadályozva ezzel a fájdalom és a kopás kialakulását.
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
A rehabilitáció jelentése általánosságban a segítség azokon az embereken, akik testileg vagy szellemileg akadályozottak és ezen akadályozottságot vagy ennek következményeit egyedül nem képesek helyreállítani. Az egészségügyre vonatkoztatva, a műtétek utáni rehabilitáció területén három fő vonal ábrázolódik, ahol mozgásterápiával bekapcsolódhatunk a gyógyulási folyamatba. A szervi károsodás egy vagy több funkcionális korlátozottsághoz vezet, aminek következményeképp a páciens a korlátozottság miatt bizonyos foglalatosságokat és életvitelt továbbiakban való vezetésére nem képes. A rehabilitáció során a legfontosabb célunk a funkciózavar helyreállítása, alapot adva ezzel a jobb életminőségnek, mind a társas és a szakmai életben. Az ortopédia területén az utóbbi években az operáció és a konzervatív terápia mellett számos kiegészítő elem is megjelent (ergo- és fizioterápiás módszerek) a rehabilitációban, e cél elérése érdekében.
Ehhez szükséges a mozgásrendszer pontos funkcióanalízise mellett a szociális és munkakörnyezet ismerete, amik nagymértékben befolyásolhatják a mozgásrendszer állapotát. A rehabilitáció kiegészül különböző manuális technikákkal a szöveti regeneráció és a fájdalomszindrómák megoldása érdekében.
Az ortopédia területén gyakran előforduló, rehabilitációt igénylő műtét a csípő- és a térd endoprotézis. Egy erős ízületi kopás (arthrosis) ami immobilitáshoz, fájdalomhoz vezet, megoldható egy “műízület”, egy protézis beültetésével. A műtét utáni rehabilitáció célja egy stabil járási kép, biztonságos lépcsőzés és egy megfelelő járási terhelhetőség kialakítása. A lehetőség szerinti legjobb ízületi mozgáshatárok elérése, az ízület körüli izmokkal való stabilizálás a terápia alapját képezik. A megváltozott ízületi helyzet, hatással van a testtartásra is, aminek korrekcióját szintén beépítjük a rehabilitációs programba. A biztonságos járás elérése érdekében a járási tréning mellett (instabil talajon, különböző talajfelületeken való járás), a koordináció, az egyensúlyozás, a stabilizáció gyakoroltatása is nagy szerepet kap a gyógytornában. A megfelelő szöveti gyógyulás hegkezeléssel, az érintett izmok nyújtásával, erősítésével segíthető elő.
Az embert életében bármikor érheti baleset, melynek hatására különböző sérülések érhetik a mozgásszervrendszert: törhet a csont, szakadhatnak a szalagok, izmok, kificamodhatnak ízületek, stb., és ezek akár kombinálódhatnak is egymással.
Mindenki számára egyértelmű, hogy ilyenkor valamilyen úton módon eljut a megfelelő szakorvoshoz. A sebészek kezelik a testrészeket, ha szükséges akár műtét árán is. Ezt követően nyugalmi helyzetben rögzítik a sérüléshez közel eső ízületet, akár gipsszel, akár úgynevezett brace-szel. Ennek a lényege, hogy legyen ideje a sérült részeknek újra összeforrni, regenerálódni. Az orvos által meghatározott idő után lekerülnek a rögzítők. Ekkor éri az embert az első meglepetés. Miért nem mozog a karom, a lábam? Miért fáj, hiszen helyre tették, megműtötték, stb.? Ahhoz, hogy újra működni tudjon az adott testrészünk, úgynevezett funkcionális kezelésen kell részt venni, más néven, a gyógytornán. Sokan gondolják, hogy ez otthon is elvégezhető, hiszen az interneten már annyiféle gyakorlat megtalálható. Csak hogy nem mindegy, hogy milyen sérülésünk volt, milyen technikával operálták, hány hétig volt fenn a rögzítés. Az sem mindegy, hogy mi a célunk, lehet, hogy csak a hétköznapi mozgásokra használjuk testünket, de mi van, ha sportolni is szeretnénk?
Ahhoz, hogy a szövetek jobban gyógyuljanak megfelelő mennyiségű és minőségű terhelést kell kapniuk. Nem mindegy, hogy a csontunk tört el vagy az ínszalag szakadt. A csontoknak általában jó a gyógyhajlama, mert nagyon jó vérellátással rendelkeznek, így kb. 3-5 hét után megkezdhető a fokozatosan adagolt terhelés. A sérült inak és szalagok gyógyulása ennél több időt vesz igénybe, mert ezekben a képletekben kevés ér található, így a vérellátásuk is rosszabb. Az sem mindegy, hogy milyen terhelést adunk. A csontok átépülését legjobban a gravitáció ellenében végzett mozgások serkentik, míg az inaknak, izmoknak nyújtásra is szükségük van. Törés esetén nem csak a csontok sérülnek, hanem a körülötte lévő szövetek is.
A sérülés és rögzítés hatására a lágyrészek: izmok, inak, ízületi tokok elvesztik rugalmasságukat, erejüket és azt a képességet, amellyel a test állandó helyzetét képesek érzékelni, korrigálni. Ez utóbbit proproiceptív rendszernek hívjuk. Ez a rendszer akadályozza meg, hogy ha megbotlunk valamiben és elveszítjük az egyensúlyunkat, ne essünk el és meg tudjunk állni vagy egészen egyszerűen képesek legyünk egyenesen állni. Ezen rendszer alapjai a receptorok, amelyek érzékelik az izmok, inak feszülési állapotát. Izmokban izom-orsóknak, inakban pedig in-órsóknak nevezzük. A receptorok idegszálak révén összeköttetésben vannak a gerincvelővel, amelyből egy visszaható idegszál kapcsán visszaérkezik a információ az izmokhoz és az inakhoz a szükséges tevékenység létrehozásához (akár izom összehúzódást akár lazítást eredményezve). Ezt nevezik reflex-körnek. A legegyszerűbb ilyen reflex a patella-ín reflex, amikor is ráütve a térdkalács alatti ínra a lábunk akaratlanul is kinyúlik. Ha például kibillenünk a villamoson állva egy fékezés miatt az egyensúlyból, akkor a proproiceptív reflexek hatására egyes izmok ellazulnak, mások megfeszülnek és így képesek vagyunk egyik lábról a másikra állni, vagy kinyújtani a kart és megtámaszkodni. Ezen reflexeknek köszönhetően testünk a tudatos irányításunk nélkül képes állandóan kontrollálni helyzetünket, állandóan fenntartani a szükséges egyensúlyt és a kívánt mozdulatokat kivitelezni, valamint elhárítani a sérüléseket.
Nos, ez a fontos rendszer a sérülés és rögzítés miatt gyengül, leépül. Szerencsére azonban különböző gyakorlatokkal és eszközökkel fejleszthető. Az izmok erejének a fejlesztésére is jó hatással van a proprioceptív tréning. Ennek ideje személyenként és sérülésektől függően változik, de körülbelül fél-egy évig tart.
Sérülések után a megrövidült lágyrészeket ki kell nyújtani, ami igen fájdalmas tud lenni, mert a szervezet megpróbál védekezni az újabb sérülés ellen. Ilyenkor jellegzetes fájdalmas tartásban rögzül az adott testrész. Az izmok nyújtására azért van szükség, mert csak optimális hosszúságúra nyújtott izom képes megfelelő erőt létrehozni. Minél jobban kinyújtható, annál nagyobb összehúzódásra lesz képes és annál nagyobb erőt tud kifejteni. Az aktuálisan megrövidült izmoknak a nyújtásához is reflexes folyamatokat használunk ki, csökkentve ezzel azt a fájdalmat, amelyet egy sima statikus nyújtás váltana ki. Ezt a technikát posztizometrikus relaxációnak hívjuk. Ennek egyik fajtájában azt használjuk ki, hogy az izomfeszüléseket követően létrejön egy reflexes izomlazulás. Egy másik formájában a lazítani kívánt izom antagonistájával (ellenirányú mozgást létrehozó izommal) dolgozunk, kiváltva ezzel egy újabb reflexes izomtónus csökkenést a megrövidült izomban. Statikusan is lehet nyújtani, de nem szabad sietni. Meg kell várni, hogy az izom ellazuljon az újonnan kifeszített helyzetben és csak utána lehet újabb erő adagolásával tovább nyújtani. Erre általában 20 másodperc minimálisan szükséges. Arra is figyelni kell, hogy csak feszülő érzés keletkezzen és ne fájdalom, mert az újabb reflexes összehúzódást valamint újabb sérülést, végeredményképpen pedig egy kóros kört vált ki. Semmiképpen sem jó ha pici rángatásokat végezve nyújtunk. Ez mikro sérüléseket okoz és a szövet merevebbé válik, a merev szövet pedig könnyebben szakad.
Az ízületeket ízületi tok és szalagok veszik körbe, az izmokat egy kötőszövetes lemez, úgynevezett izompólya borítja be, az izmokat pedig erős inak rögzitík a csontokhoz. A rehabilitáció során ezen részek nyújtására is szükség van. Ezek a képletek képesek letapadni, amelyeket föl kell oldani. Erre speciális lágyrészmobilizásciós technikákat dolgoztak ki, amelyeket a gyógytornászok kézzel végeznek, melyet helyettesíteni semmivel nem lehet.
A sérült testrész rendesen fájhat amíg nem funkcionál, begyulladhat, beduzzadhat. Ezen tünetek csökkenthetők jegeléssel, melyet naponta többször öt-tíz percig, de nem tovább érdemes végezni. Figyelni kell arra is, hogy vagy törtjeget vagy speicális jégzselét használjunk és ne közvetlenül a bőrre, hanem egy törölközőbe csavarva simítsuk testünkre. Fizikoterápiával erősíthetők a nagyon legyengült, szinte bénult izmok és iontoforézissel bevihetők különböző fájdalomcsillapítók, vagy például a csontátépülést segítő kálcium közvetlenül a sérülés helyére.
Összefoglalva az orvosok megteremtik a lehetőséget arra, hogy testünk újra funckionáljon, de az optimális működéshez szükség van megfelelő terhelésre, sok gyakorlásra, nyújtásra vagyis gyógytornára.
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu
Műtétek utáni rehabilitáció
A rehabilitáció jelentése általánosságban a segítség azokon az embereken, akik testileg vagy szellemileg akadályozottak és ezen akadályozottságot vagy ennek következményeit egyedül nem képesek helyreállítani. Az egészségügyre vonatkoztatva, a műtétek utáni rehabilitáció területén három fő vonal ábrázolódik, ahol mozgásterápiával bekapcsolódhatunk a gyógyulási folyamatba. A szervi károsodás egy vagy több funkcionális korlátozottsághoz vezet, aminek következményeképp a páciens a korlátozottság miatt bizonyos foglalatosságokat és életvitelt továbbiakban való vezetésére nem képes. A rehabilitáció során a legfontosabb célunk a funkciózavar helyreállítása, alapot adva ezzel a jobb életminőségnek, mind a társas és a szakmai életben. Az ortopédia területén az utóbbi években az operáció és a konzervatív terápia mellett számos kiegészítő elem is megjelent (ergo- és fizioterápiás módszerek) a rehabilitációban, e cél elérése érdekében.
Ehhez szükséges a mozgásrendszer pontos funkcióanalízise mellett a szociális és munkakörnyezet ismerete, amik nagymértékben befolyásolhatják a mozgásrendszer állapotát. A rehabilitáció kiegészül különböző manuális technikákkal a szöveti regeneráció és a fájdalomszindrómák megoldása érdekében.
Az ortopédia területén gyakran előforduló, rehabilitációt igénylő műtét a csípő- és a térd endoprotézis. Egy erős ízületi kopás (arthrosis) ami immobilitáshoz, fájdalomhoz vezet, megoldható egy “műízület”, egy protézis beültetésével. A műtét utáni rehabilitáció célja egy stabil járási kép, biztonságos lépcsőzés és egy megfelelő járási terhelhetőség kialakítása. A lehetőség szerinti legjobb ízületi mozgáshatárok elérése, az ízület körüli izmokkal való stabilizálás a terápia alapját képezik. A megváltozott ízületi helyzet, hatással van a testtartásra is, aminek korrekcióját szintén beépítjük a rehabilitációs programba. A biztonságos járás elérése érdekében a járási tréning mellett (instabil talajon, különböző talajfelületeken való járás), a koordináció, az egyensúlyozás, a stabilizáció gyakoroltatása is nagy szerepet kap a gyógytornában. A megfelelő szöveti gyógyulás hegkezeléssel, az érintett izmok nyújtásával, erősítésével segíthető elő.
Sérülések utáni rehabilitáció
Az embert életében bármikor érheti baleset, melynek hatására különböző sérülések érhetik a mozgásszervrendszert: törhet a csont, szakadhatnak a szalagok, izmok, kificamodhatnak ízületek, stb., és ezek akár kombinálódhatnak is egymással.
Mindenki számára egyértelmű, hogy ilyenkor valamilyen úton módon eljut a megfelelő szakorvoshoz. A sebészek kezelik a testrészeket, ha szükséges akár műtét árán is. Ezt követően nyugalmi helyzetben rögzítik a sérüléshez közel eső ízületet, akár gipsszel, akár úgynevezett brace-szel. Ennek a lényege, hogy legyen ideje a sérült részeknek újra összeforrni, regenerálódni. Az orvos által meghatározott idő után lekerülnek a rögzítők. Ekkor éri az embert az első meglepetés. Miért nem mozog a karom, a lábam? Miért fáj, hiszen helyre tették, megműtötték, stb.? Ahhoz, hogy újra működni tudjon az adott testrészünk, úgynevezett funkcionális kezelésen kell részt venni, más néven, a gyógytornán. Sokan gondolják, hogy ez otthon is elvégezhető, hiszen az interneten már annyiféle gyakorlat megtalálható. Csak hogy nem mindegy, hogy milyen sérülésünk volt, milyen technikával operálták, hány hétig volt fenn a rögzítés. Az sem mindegy, hogy mi a célunk, lehet, hogy csak a hétköznapi mozgásokra használjuk testünket, de mi van, ha sportolni is szeretnénk?
Ahhoz, hogy a szövetek jobban gyógyuljanak megfelelő mennyiségű és minőségű terhelést kell kapniuk. Nem mindegy, hogy a csontunk tört el vagy az ínszalag szakadt. A csontoknak általában jó a gyógyhajlama, mert nagyon jó vérellátással rendelkeznek, így kb. 3-5 hét után megkezdhető a fokozatosan adagolt terhelés. A sérült inak és szalagok gyógyulása ennél több időt vesz igénybe, mert ezekben a képletekben kevés ér található, így a vérellátásuk is rosszabb. Az sem mindegy, hogy milyen terhelést adunk. A csontok átépülését legjobban a gravitáció ellenében végzett mozgások serkentik, míg az inaknak, izmoknak nyújtásra is szükségük van. Törés esetén nem csak a csontok sérülnek, hanem a körülötte lévő szövetek is.
A sérülés és rögzítés hatására a lágyrészek: izmok, inak, ízületi tokok elvesztik rugalmasságukat, erejüket és azt a képességet, amellyel a test állandó helyzetét képesek érzékelni, korrigálni. Ez utóbbit proproiceptív rendszernek hívjuk. Ez a rendszer akadályozza meg, hogy ha megbotlunk valamiben és elveszítjük az egyensúlyunkat, ne essünk el és meg tudjunk állni vagy egészen egyszerűen képesek legyünk egyenesen állni. Ezen rendszer alapjai a receptorok, amelyek érzékelik az izmok, inak feszülési állapotát. Izmokban izom-orsóknak, inakban pedig in-órsóknak nevezzük. A receptorok idegszálak révén összeköttetésben vannak a gerincvelővel, amelyből egy visszaható idegszál kapcsán visszaérkezik a információ az izmokhoz és az inakhoz a szükséges tevékenység létrehozásához (akár izom összehúzódást akár lazítást eredményezve). Ezt nevezik reflex-körnek. A legegyszerűbb ilyen reflex a patella-ín reflex, amikor is ráütve a térdkalács alatti ínra a lábunk akaratlanul is kinyúlik. Ha például kibillenünk a villamoson állva egy fékezés miatt az egyensúlyból, akkor a proproiceptív reflexek hatására egyes izmok ellazulnak, mások megfeszülnek és így képesek vagyunk egyik lábról a másikra állni, vagy kinyújtani a kart és megtámaszkodni. Ezen reflexeknek köszönhetően testünk a tudatos irányításunk nélkül képes állandóan kontrollálni helyzetünket, állandóan fenntartani a szükséges egyensúlyt és a kívánt mozdulatokat kivitelezni, valamint elhárítani a sérüléseket.
Nos, ez a fontos rendszer a sérülés és rögzítés miatt gyengül, leépül. Szerencsére azonban különböző gyakorlatokkal és eszközökkel fejleszthető. Az izmok erejének a fejlesztésére is jó hatással van a proprioceptív tréning. Ennek ideje személyenként és sérülésektől függően változik, de körülbelül fél-egy évig tart.
Sérülések után a megrövidült lágyrészeket ki kell nyújtani, ami igen fájdalmas tud lenni, mert a szervezet megpróbál védekezni az újabb sérülés ellen. Ilyenkor jellegzetes fájdalmas tartásban rögzül az adott testrész. Az izmok nyújtására azért van szükség, mert csak optimális hosszúságúra nyújtott izom képes megfelelő erőt létrehozni. Minél jobban kinyújtható, annál nagyobb összehúzódásra lesz képes és annál nagyobb erőt tud kifejteni. Az aktuálisan megrövidült izmoknak a nyújtásához is reflexes folyamatokat használunk ki, csökkentve ezzel azt a fájdalmat, amelyet egy sima statikus nyújtás váltana ki. Ezt a technikát posztizometrikus relaxációnak hívjuk. Ennek egyik fajtájában azt használjuk ki, hogy az izomfeszüléseket követően létrejön egy reflexes izomlazulás. Egy másik formájában a lazítani kívánt izom antagonistájával (ellenirányú mozgást létrehozó izommal) dolgozunk, kiváltva ezzel egy újabb reflexes izomtónus csökkenést a megrövidült izomban. Statikusan is lehet nyújtani, de nem szabad sietni. Meg kell várni, hogy az izom ellazuljon az újonnan kifeszített helyzetben és csak utána lehet újabb erő adagolásával tovább nyújtani. Erre általában 20 másodperc minimálisan szükséges. Arra is figyelni kell, hogy csak feszülő érzés keletkezzen és ne fájdalom, mert az újabb reflexes összehúzódást valamint újabb sérülést, végeredményképpen pedig egy kóros kört vált ki. Semmiképpen sem jó ha pici rángatásokat végezve nyújtunk. Ez mikro sérüléseket okoz és a szövet merevebbé válik, a merev szövet pedig könnyebben szakad.
Az ízületeket ízületi tok és szalagok veszik körbe, az izmokat egy kötőszövetes lemez, úgynevezett izompólya borítja be, az izmokat pedig erős inak rögzitík a csontokhoz. A rehabilitáció során ezen részek nyújtására is szükség van. Ezek a képletek képesek letapadni, amelyeket föl kell oldani. Erre speciális lágyrészmobilizásciós technikákat dolgoztak ki, amelyeket a gyógytornászok kézzel végeznek, melyet helyettesíteni semmivel nem lehet.
A sérült testrész rendesen fájhat amíg nem funkcionál, begyulladhat, beduzzadhat. Ezen tünetek csökkenthetők jegeléssel, melyet naponta többször öt-tíz percig, de nem tovább érdemes végezni. Figyelni kell arra is, hogy vagy törtjeget vagy speicális jégzselét használjunk és ne közvetlenül a bőrre, hanem egy törölközőbe csavarva simítsuk testünkre. Fizikoterápiával erősíthetők a nagyon legyengült, szinte bénult izmok és iontoforézissel bevihetők különböző fájdalomcsillapítók, vagy például a csontátépülést segítő kálcium közvetlenül a sérülés helyére.
Összefoglalva az orvosok megteremtik a lehetőséget arra, hogy testünk újra funckionáljon, de az optimális működéshez szükség van megfelelő terhelésre, sok gyakorlásra, nyújtásra vagyis gyógytornára.
Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu